EB X. 2003. 09. 27-28. Németország - Buxtehude.

Az előző beszámolót úgy fejeztem be, hogy a németországi szezonzáró futamon mi már nem fogunk tudni elindulni, DE! Szerencsénkre úgy adódott, hogy az utolsó pillanatban mégis kijutottunk!

Mivel technikai problémánk nem volt lengyel országban, sem a Carina-val sem a busszal, így mindössze a karosszéria sérülések és esztétikai hibák gyors javítását kellett eszközölnünk. Az új fejlesztésű hátsó difi olyan jól sikerült, hogy bent hagytuk azt a buxtehudei versenyre is!

Csütörtökön éjfélre értünk Buxtehude-ba, ahol szokás szerint csak a depó kapu előtti parkolóban lehet megállni, és ott kell aludni, mert csak pénteken délben engednek be a pályára. (kivéve azokat, akik előre jelzik a rendezőnek, hogy csütörtökön nap közben érkeznek lengyel országból) Így viszont első ként voltunk túl az adminisztráción és az egyébként szűkös depóban még választhattunk is helyet. Elsők között voltunk gépátvételen is, ahol ugyan semmit sem kifogásoltak meg, de azért hogy kicsit színesítsük a dolgot, kiderült hogy a versenyautó gépkönyvét lengyel országban nem kaptuk vissza, ezért rajt engedélyt még nem kaphatunk. A jelenlévő FIA ellenőr viszont nagyon készséges volt, (mondta, hogy ne aggódjunk, mások is vannak itt, akik így jártak) de nincs probléma, mert már beszélt egy lengyel kollégájával, akinél vannak a gépkönyvek, és délután repülővel hozza át neki. Ő majd szól nekünk is, ha megjött és akkor majd kiadja a rajtengedélyünket és gépátvételt igazoló matricát. Ez után a kis izgalom után már nem volt ás dolgunk mint aznapra mint a szokásos kipakolás és berendezkedés. Estére megjött a papírunk is, így nyugodtan várhattuk a másnapi versenyt.

A két évvel ezelőttihez képest a pálya semmit nem változott, viszont a lehetőségekhez képest bővítették a depó méretét, az áramforrások, a wc-k és zuhanyzók számát is. A programba egy új betétfutam került –support race- (idén már mentek a svéd, belga és holland EB futamokon is) néven. Nagyon népes (a svédeknél közel 100 induló volt) és népszerű kategória, első sorban skandináv versenyzőkkel de már van néhány belga, holland, dán és német induló is. A szabályaik szerint a homológ biztonsági felszereléseken kívül csak a 3000ccm szívó motor, (kb.350LE) csak a hátsó kerék hajtás és a súlyhatár ami kötelező! Ezeken kívül gyakorlatilag mindent lehet. (bármilyen karosszéria, slick gumik, hátsó hűtő, műanyag karosszéria elemek, szélesítések, szárnyak, spoilerek, műanyag ablakok, stb.)

Külön kiemelendő az egyik élvonalba tartozó svéd versenyző aki úgy versenyzik hogy (egy régebbi balesetéből eredően) lebénult mindkét lába és a jobb keze könyéktől lefelé!!!!!

Ő olyan S40-es Volvo-t épített magának, amiben nincs egyáltalán sem kormánykerék, sem padálok. Csak két botkormányszerű kar van amit a két kezéhez rögzít és azzal kormányoz, gázt ad és fékez, kapcsolja a szükséges kapcsolókat valamint kuplungol és sebességet vált!!! NEM AUTOMATA VÁLTÓS! Mindezt egy rallycross versenyen, (hol A, hol B döntőben) ahol 6 szinte egyforma autó üti, vágja egymást még tán jobban, mint az EB mezőny! Mindent elektromos vezérlésű hidraulika rendszer működtet, ami hibátlanul és megbízhatóan üzemel versenykörülmények között. (volna mit tanulni tőle azoknak, akik mozgáskorlátozottak számára terveznek, építenek utcai autókat) Versenyző társai nem kímélik, ugyan úgy vezetnek ellene, mint bárki más ellen, de ezt Ő el is várja tőlük. Az autóba nem tud sem, be sem, kiszállni, mindig a szerelői emelik át a kerekes székébe, a díjkiosztón, pedig a többiek sem mentek fel az emelvényre, hanem mellé álltak. A közönség hosszú vastapssal üdvözölte, gratulált és köszönte meg neki az igen sportszerű de kemény és eredményes versenyzést, amihez számunkra elképzelhetetlen akarat ereje van és ez az ami minden elismerést megérdemel!

Szombaton délben kellemes kora őszi időben, kényelmesen készülődhetünk az edzésre ahol 30 DIV I.-es autó állt rajthoz, amiből ismét egyedüli Magyar résztvevők voltunk. A nagy számú induló, most rácáfolt a rendezők német precizitására és kb. 2 perc alatt olyan forgalmi dugót csináltak a depóban, hogy hosszú perceken keresztül mozdulni sem lehet sehol. Ennek ellenére sikerült 3x bemennünk a szabadedzésre, amit Lars Larsson színesített egy utolért versenyző S40-es Volvójának kiforgatásával. A szünetben megnéztük a fent említett betétfutam edzését, ami szintén igen látványos volt. Az időmérő edzés is probléma mentes volt számunkra, ahol a 15.-helyezést értük el, ami az igen erős mezőnyt figyelembe véve igen kedvező volt. A nap végeztével csak a normál karbantartás és gumivágás várt ránk, így volt időnk bőven a vacsorára, F1 edzést nézni és a depóban nézelődni, beszélgetni, iszogatni a szomszédokkal.

Vasárnap reggel a 2-3 fokos hőmérő láttán nem nagyon akaródzott kibújnunk a jó meleg ágyból, de muszáj volt. A warm up 2x3 köre alatt (ismét Larsson gondoskodott látnivalóról, most Hunsbedtel ütközött) nem csak az autók melegedtek be, hanem a Nap is, így ismét kellemes napos időben kezdődhettek a selejtezők.

Az első selejtezőben jó rajt után a 3.-helyen autózva (tartva tempót az első kettővel) az utolsó körben egy korlátfogással színesítettük a futamunkat melynek eredménye ként a bal első futómű rendeltetésszerű használatra alkalmatlan állást vett fel, így ki kellett állnunk leintés előtt. Az autó saját lábán lejött a depóba egy bal futómű cserére és állításra de a 18. hely elveszett.

A kiállásunknak köszönhetően a második selejtezőt az elsők között kezdtük, amiben a mi futamunkat sikerült megnyerni és ezzel a 14.-ik időt elérni. A második selejtező sorozat további futamaiban már hagyományszerűen ismét Lars Larsson gondoskodott a fő látványosságról, most Thomas Radströmmel közös kifékezéses akciója végén Lars Audijával fejjel lefelé a pálya szélén fejezett be a futamot.  Az esés ugyan látványos volt és az autó is látványosan összetört de semmi komoly baj nem történt, így a harmadik selejtezőre már rajt kész volt Larsson és az Audi is.

A szokásos versenyzői felvonulás és ebédszünet után, az első futam kieső és a második futam 14. helyével ugyan összesítésben csak a 25. helyről de továbbra is probléma nélkül az elérhetőnek látszó C döntőben bizakodva várhattuk a 3. felvonást.

Az élmezőnyből többeknek volt gondja az első két selejtezőben így a harmadik selejtező sorozatnak Olsen, Antonsson, Fodor, Larsson, Sörenzen, ötös vágott neki először, ami Larsson, Olsen, Fodor, Sörenzen, Antonsson sorrendben ért véget. Az utolsó futam első kanyarjában történt ütközetnek Hunsbedt, Isachsen és Bermingrud autója is állva maradt, így Kuypers egyedül futotta végig a négy kört. Ezek után nagy reményekkel vártuk a futam végeredményét és a döntő besorolásokat. A táblánál izgatottan toporogva latolgattuk az esélyeinket. S lőn, végre nyílik a versenyiroda ajtaja, kilép a sportbíró kezében a várva várt eredménylistával. Némi dulakodás árán sikerült egyet elkapnom, amin a vélt 10-15. idő helyett a 9-es szám mellett szerepelt a 27-es rajtszám!!! Azt hittem rosszul látok, gyors számolgatás és rohanás vissza a buszhoz, mert már sorolta is a hangosbemondó a DIV I. C döntő résztvevőinek rajtszámát, -köztük a 14. helyen a mienkét- is hogy álljanak fel a rajthoz. Igen, sikerült bekerülni ebben az erős mezőnyben a C döntőbe olyan versenyzőkkel együtt, mint a hazai többszörös bajnok német bajnok Rolf Volland, a belga Jochen Coox! A rajt után megtartottuk a 14. helyet, a második körben Volland kiállni kényszerült, így eggyel előbbre kerültünk, a negyedik körben a hosszú egyenes végén kicsit sok volt így visszaestünk kettővel hátrébb, végül az ötödik körben Davidsen is feladni kényszerült így a rajtpozíciós 14. helyen értünk célba, ami 3 Eb pontot jelentett.

A B döntőbe a mellőlünk rajtoló Coox került fel, ahol az első kockából induló Ischachent ismét cserbenhagyta a technika, viszont a peches napot ki fogó Larssonnak sikerült Pailler előtt nyerni, így Ő jutott fel az A döntőbe Hunsbedt, Eklund, Hansen, Kuypers és Bermingrud mögé hatodiknak.

Az A döntőben hiába szerezte meg a pool-t Hunsbedt mert már a rajthoz sem tudott kiállni a Focus motorhibája miatt, így már csak öten vágtak neki a szezon utolsó hat körének, ami elöl Eklund, Hansen, kicsit hátrébb Kuypers Larsson csatáját hozta. Bermindung megtartotta harmadik helyét a végéig. A szezonzáró versenyen, mit az idén már sokadszor így most is Hansen győzött Eklund, Bermingrud, Larsson, Kuypers és az elrajtolni sem tudó Hunsbedt előtt.

Összeségében (itt a rendező nem szervezett külön programokat) ismét nagyon jó és most már eredményes és probléma mentes versenyt tudhatunk magunk mögött, ami nagyon jó EB szezonzárást eredményezett nekünk az eredetileg tervezett TESZT ÉV-en felül.

2003-as Rallycross EB szezon: 1. Hansen, 2. Eklund, 3. Pailler, 4. Hunsbedt, 5. Larsson, 6. Kuypers, 7. Bermingrud, 8. Ischachen, 9. Jenberg, 10. Koutny,….24. Fodor.

Az éves összesítésben 14 ország 51 versenyzője szerzett pontot!   Ezek közül egyetlen magyarként a 24. Fodor György lett 9 ponttal! (19-24ig. holtversenyben 9 pontja van 6 versenyzőnek)

Az EB következő, 2004-es szezonja jövő év májusában Lousadában kezdődik, reméljük, hogy ismét ott lehetünk mi is. Addig még szezonzárás ként ezen a hétvégén a melki versenyen elindulunk.

Üdv

Gábris

[lap teteje]

This site was last updated 01/08/06